A spanyol főváros elsőszámú klubja egyértelműen a Real Madrid, ám szurkolói szempontból a legélvezetesebb meccseket a Vicente Calderónban játsszák, ami pedig a másik madridi egylet, az Atlético otthona. A két klub drukkerei természetesen nem igazán kedvelik egymást, ami főleg politikai okokra vezethetőek vissza. Az ötvenes évek Spanyolországában ugyanis az Atlético volt a Franco-rezsim egyik kedvenc csapata, hiszen ezernyi szállal kötődött a katonai vezetéshez, főleg a légierőhöz. Az idő múlásával azonban a kormányzat inkább a Realt kezdte favorizálni, amit nehezen viseltek az Atlético-fanatikusok. Már ekkoriban több gyalázkodó rigmus ütötte fel a fejét, a leghíresebb ezek közül talán az a kis dalocska, amelyik a Realt a kormány csapatának és az ország szégyenének bélyegezte...
Szervezett Atlético-táborról az 1960-as évek végétől beszélhetünk. Európán ekkoriban egy ultracsoport-alakítási hullám söpört végig, amiből a madridiak sem akartak kimaradni. Először Gitano néven egy komolytalanabbra sikeredett formáció látott napvilágot, amely ugyan követte a csapatot tűzőn-vízen keresztül, ám jelentősebb befolyások hiányában csupán énekléssel múlatta az időt a lelátókon. Az első igazán rendesen "összerakott" tábor az 1982-ben alapított Frente Atlético volt. Náluk már jelentkeztek az olasz és a brit hatások, az olasz a stadionon belüli látványvilágon, a brit pedig az utcákon vívott párbajokban. Bizony, az Atlético-drukkerek sem angyalok, köztük is találunk rosszfiúkat, de erről a későbbiekben lesz még szó. A mob tagjai főleg a külvárosokból és a környező településekről érkezőkből áll, egyfajta támadási felületet adva ezzel a rivális Real-szurkolóknak, akik soha nem felejtik el felróni riválisuknak, hogy jöttmenteknek tartják őket.
A Frente gyakorlatilag egyedül fogja össze a szurkolni kívánókat a Vicente Calderónban, bár létezik még egy ismertebb ultraformáció Tifo Makers néven, igaz, ők csupán a fantasztikus látványvilágok előállításában segédkeznek. Ugyanis Spanyolország ultracsoportjai messze földön híresek az egész lelátós koreográfiák elkészítésében, elég csak a Barcelona vagy éppen a cikkünk tárgyát képező Atlético drukkereire gondolni. A tagdíjakból bőven jut az ilyen méretű látványképekre, de ugyanúgy telik a pirotechnikai eszközökre és a spanyol zászlókra is. Az Atlético keménymagja ugyanis főleg hazafiakból áll, és a jobboldali ideológiákkal szimpatizál. Fontos dolognak tartják a hazaszeretetet, ezért gyakran látni a meccseiken a nemzeti trikolórt. Ugyanakkor néhány éve nagy vihart kavart egy horogkeresztes zászló, amit az egyik ultra tartott a magasba.
Spanyolországban a huliganizmus mozgatórugója sok esetben a rasszizmus, rengeteg játékost ért már inzultus faji, vallási hovatartozása miatt. Az Atlético keménymagját manapság az ország legelvetemültebb táborának tartják. Ezt a címet különböző erőszakos cselekményeik révén vívták ki maguknak, amit sajnos néhol halálesetek is kísértek. 1998-ban Sociedadban egy madridi huligán halálosan megsebesített egy helyi drukkert, két évvel később Barcelonában egy katalán ép bőrrel megúszott egy hasonló támadást. Az elmúlt hónapokban pedig a Marseille keménymagjával rúgták össze csúnyán a port, amikor a köztudottan baloldali franciák nehezen viselték, hogy a hazaiak sértegetik a színes bőrű játékosukat. Egy gall fanatikust elvezetett a rendőrség, és gyorsított eljárásban nyolc év börtönre ítélték. Ezt később semmisnek nyilvánították, ám ezt akkor még nem tudták Marseille-ben. A francia huligánok nyolc halott Atlético-drukkert ígértek társuk miatt, amiből aztán nem lett semmi, ugyanis a hatóságok nem engedték el a spanyolokat a franciaországi BL-visszavágóra.
A feljebb már alaposan kivesézett Real-Atlético ellentét nem csak a lelátókon, hanem az utcákon is parázs összecsapásokat szokott hozni. A kilencvenes években még a fővárosi rendőrség sem volt felkészülve igazán az egyre terjedő erőszakhullámra, emiatt nemritkán többmilliós károk keletkeztek a madridi utcákon. A kétezres évek közepén aztán azt hitték, helyre állt a rend és nem lesz több rendbontás a stadionok körül. Tévedtek, és még csak nem is sejtették, hogy a támadások nagy része éppen a rendőrség ellen fog irányulni. 2006-ban a városi rangadó előtt több helyen is összeverekedtek a szurkolók, ám amint a rendőrség kiért a helyszínre, egyből ők váltak célponttá. Ekkor a Frente rengeteg tagját letartóztatták, nyolc rendőrt pedig súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. 2007-ben gyakorlatilag mindez megismétlődött, annyi különbséggel, hogy a károkhoz ezúttal hét kiégett rendőrautó és majdnem hússzal több sérült egyenruhás tartozott...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ultraélet
