Elnézést a csaknem 5 hónapos késésért, dehát „jobb később, mint soha”, ezért a háromrészes kis sorozatom záró részét fogyasszátok egészséggel.

Útközben természetes latolgattunk, mégis mire számíthatunk a meccsen, de őszintén szólva az előjelek nem sok jóval kecsegtettek…

Érkezésünk után fel is helyeztük transzparenseinket, és izgatottam vártuk a kezdősípszót az ifjúsági játékosokkal kiegészülve. Azonban a mérkőzés számunkra kedvezőtlenül kezdődött, elég hamar megszerezte a vezetést a hazai csapat, amire nem sokkal később válaszolni is tudtunk, ezzel is lefektetve az alapjait egy jó kis paprikás hangulatú mérkőzésnek. Ugyan támadt némi nézeteltérés a hazai rendezőkkel, de szerencsére a dolgok nem fajultak el. A mérkőzés alatt pedig végig ment a forró drót az otthonmaradtakkal. Végül egy remek mérkőzésen remek játékkal hoztuk el a 3 pontot, és örömmel jelenthetem, hogy végig kitartóan szurkoltunk csapatunknak.

A mérkőzés másnapján tartottunk is egy szurkolói összejövetelt, ahol élménybeszámoló mellett próbáltuk ismét fellángoltatni a parázsló hamvakat, természetesen teljes sikerrel. Ismét gőzerővel készültünk a következő mérkőzésre, amikor is a bugdácsoló Vésztőt fogadtuk szentélyünkben.

Jóérzéssel töltötte el szívünket, hogy a legtöbben el is jöttek buzdítani a csapatot azok közül, akikkel korábban is számoltunk. Hála Istennek megérte venni a fáradságot, ugyanis a csapat nagyszerűen játszott, ezzel kielégítve minden szurkoló igényét. Bár hozzáteszem, hogy a vendégcsapat megfogyatkozása inkább minket zavart össze, de a győzelem után ezzel mi már nem foglakoztunk, határtalanul boldogok voltunk, hogy a csapat kimászott a gödörből.

Ezek után folytatódhatott minden a régi kerékvágásban. Toborzás, készülődés gőzerővel a következő mérkőzésre. De ekkor már célul tűztük magunk elé, hogy megpróbáljunk egységessé gyúrni táborunkat, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg a korábbi szétszéledés. Új rigmus is született a „kovácsháza éé..óó.éé..léálé…”ami azóta is talán a legnépszerűbbek egyike.

El is jött a várva-várt újkígyósi rangadó napja! Indulás előtt a megbeszélt gyülekezőhelyünkön még megejtettünk pár csoportképet, majd útnak is indultunk. Útközben medgyesegyháza után közösen el is próbáltuk utoljára új rigmusunkat, hogy minden tökéletes legyen ha „élesben” kell előadnunk. Habár jó néhány autós nézett ránk megrökönyödve amikor felemelt kézzel, egy kisebb kört alkotva, többen az ég felé nézve énekeltünk az út mellett, kicsit a Vidám Vasárnap hangulatát idézve, de minket ez egyáltalán nem zavart.

A mérkőzést megelőzően fel is helyeztük drapériáinkat, legurítottunk pár üveg sört, és izgatottan vártuk a kezdést. A kezdés után szinte azonnal belekezdtünk az éneklésbe, ami aztán nem is maradt abba a mérkőzés végéig. Ez természetesen nem tetszett a hazai „sportbarátoknak” akik folyamatosan inzultáltak minket, egyben bizonyítványt adva anyanyelvi tudásukról és műveltségi szintjükről. Talán a legérdekesebb az volt, amikor folyamatosan parasztoztak minket, holott épp az ő pályájuk mellett fekszik közvetlenül szántóföld. Rájuk ekkor még ügyet sem vetettünk, csak a csapatunkkal foglalkoztunk, akik remek játékkal fektették két vállra a hazaiakat, ezzel kezdetét véve egy óriási fiesztának, leírhatatlan élményt szerezve nekünk ezzel, ugyanis ez volt az első komolyabb visszajelzés felénk, amivel tudtunkra adták megbecsülésüket. Ez után viszont kisebb atrocitások következtek, ugyanis a vereségtől megrészegült hazai nézőkből többen rajtunk akartak revansot venni, de ez csupán kisebb lökdösődésekben, és szitkozódásokban merült ki.

A soron következő kétegyháza elleni rangadót már tűkön ülve vártuk, végre sikerült több zászlórudat is beszerezni, és dobot is rendeltünk, de az sajnos nem érkezett meg, és mint kiderült később is hiába vártuk, mert állítólag valahol a postán akadt el, így kénytelenek voltunk újat rendelni...

Volt némi természetes feszültség bennünk a kétegyi meccs végkimenetelét illetően, de szerencsére nem kellett betegre izgulnunk magunkat, ugyanis imádott csapatunk lemosta a pályáról a vendégeket, így kezdetét vehette a közös ünneplés, amihez nem volt nehéz hozzászokni és reméljük a jövőben is megmarad ez a szép új hagyomány. Zúgott a „szép volt fiúk” és a „győzelem a kovácsházáé”.

Ezek után lélegzet visszafojtva vártuk következő túránkat, amely az eredmények kedvező alakulása esetén számunkra a feljutást is jelenthette. Ennek fényében egész héten semmi másra nem tudtunk gondolni, csak a hétvégi bajnokira. Egész héten égtek az msn vonalak, rögtönzött gyűléseket tartottunk törzshelyünkön, a Kalocsa utcai játszótéren.

Végül csak egy kocsit kellett szereznünk, ugyanis néhányan a csapatbuszban kaptak helyet. Az indulás kezdetétől árnyékként követtük a csapatot szállító buszt, a szó szerint viharos úton keresztül. Megérkezésünk után hova máshova is vezethetett volna utunk, mint a kocsmába. Egy jó hideg sör mellett utoljára átbeszéltük gondolatainkat, majd az ifimeccs vége felé elfoglaltuk helyünket a vendégszektorban. Ekkor már elég oldott volt a hangulatunk hála az otthonról hozott jó tömény pálinkánknak, aminek nincsen párja. Tulajdonképpen meg se vártuk a kezdést, az öltözőből éppen csak kitévedt és melegíteni induló játékosainkat is énekelve köszöntöttük. A meccs alatt pedig folyamatosan váltották egymást rigmusaink pihenő nélkül! A mérkőzés végeredményét pedig mindenki tudja, így hát: FELJUTOTTUNK A MEGYE 1-BE!!!

Kezdődhetett a reggelig tartó ünneplés először még gyomán a pályán, és az öltözőben. Hozzáteszem, a hazai nézők sportszerűen elismerték, hogy ezzel a játékkal és szurkolótáborral már régen bajnoki címet kellett volna ünnepelnünk. Ezt utólag mégegyszer, utólag is köszönjük szépen. Ami pedig a buszon, otthon a pályán, majd a Koronában, és végül a discoban történt, azt alig lehet szavakba önteni, akik ott voltak, tudják miről beszélek, ígyhát nem is ragozom tovább, egyszerűen csak annyit mondok: SZÉP VOLT FIÚK!!!

Végezetül némi aktualitás:

Zárásként pedig néhány gondolat: csapatunk magasabb osztályba való lépésével törvényszerűen nekünk is magasabb szintre kell lépnünk. Ez vonatkozik mind a létszámbeli, mind a technikai fejlődésünkre is. A korábban már említett dobot végül nem interneten, hanem a MAKÓ COMPANY-tól sikerült megvásárolnunk, amiért nagyon hálásak vagyunk. Remélem ez egy új barátság kezdete és bízunk benne, hogy a jövőben majd nyílni fog alkalmunk pár közös szurkolásra is! E mellett elkészült új transzparensünk is, amin az MTE FANS felirat látható egy zöld oroszlán fej társaságában. Megemlíteném, hogy készülőben van még 4 MTE címerrel díszített zászló is, ami a közeljövőben fog napvilágot látni.

Szurkolói „gyűléseinket” a Kalocsa utcai játszótéren szoktuk lebonyolítani, illetve a mérkőzések előtt is ott szoktunk gyülekezni.

Óriási örömmel konstatálhatom, hogy a létszámunk szépen lassan, de biztosan növekszik, bár vannak lemorzsolódások i, de azért gyakorta köszönthetünk sorainkban új tagokat, akiket ezután is sok szeretettel fogunk fogadni.

Nos, ez volna táborunk alakulásának históriája, remélem mindenki számára sikerült élvezhető és olvasmányos formába öntenem gondolataimat, Bízom benne, hogy még sokáig sikerül összetartani a társaságunkat és még sok szép élménnyel fogunk majd gazdagodni.

FAN

HAJRÁ MTE !!!!