Úgy gondolom, hogy minket úgyis mindenki ismer, így hát bemutatkozás helyett szerepeljen itt inkább kicsiny szurkolótáborunk bemutatása…

Hosszú monológok és ódákat mellőzve egyből csapjunk is bele a lecsóba és kezdjük az eseményeket szépen kronologikus sorrendjükben:

Sajnos létrejöttünket nem egy pozitív, hanem egy rendkívül negatív esemény indította útjára! Történt ugyanis, hogy a csabacsűd elleni, otthon elveszített mérkőzés után fogant meg többünkben az a gondoltat, hogy valamilyen módon kikell fejeznünk csapatunknak, hogy mi mellettük állunk egy ilyen szerencsétlen körülmények között elveszített meccs után. Voltak korábban is kisebb kezdeményezések azzal kapcsolatban, hogy létrehozzunk egy szurkolótábort, de érdemleges lépések nem történtek. Elkezdődtek hát első toborzásaink, eleinte csak interneten, majd később személyesen is próbáltunk többeket megnyerni.

Majd eljött a telekgerendási elleni, idegenbeli mérkőzés napja! Négyen indultunk el a mi kis túránkra, ahová persze jópár doboz sör is mellénkszegődött útitársul. Talán ez utóbbinak köszönhetően rendkívül kreatívan kitaláltuk első rigmusunkat, ami így szólt és szól is napjainkban is: MTE… MTE…MTE… Felszerelésünk ekkor 1 dudából, 1 kerepelőből és egy kürtből állt és természetesen az MTE sálainkból.

A többiek érkezésünkkor már a helyszínen vártak minket, egy kis beszélgetés és egyeztetés után kezdődhetett is a mérkőzés, repült is az első pénztárgépszalag, amely finoman szólva, nem volt nagy durranás, dehát próbálkozni lehet… A későbbiekben pedig már a szurkolásra próbáltunk öszpontosítani, ami eleiben nehezen ment, mint amikor a kisbaba próbálja első önálló lépéseit megtenni. Hála Istennek az ott összeverődött 9 fő dacolva a szakadó esővel és a telekiek beszólásaival, egész jó kis hangulatot teremtett, amely imponálónak tűnt a jövőnkre nézve. Üröm az örömben, hogy kerepelőnk csodálatos hangjában ezen a napon gyönyörködhettünk utoljára, de talán jobb is így…

Ekkor természetesen úgy tűnt, hogy sínen van a dolog, ígyhát elkezdtünk mégnagyobb erőkkel toborozni. Ez sikeresen ment, ugyanis többen is pozitív visszajelzéseket adtak és szemlátomást úgytűnt, hogy idővel komoly táborra fogunk szert tenni. Új rigmusként pedig megszületett a „hajrá kovácsháza…hajrá kovácsháza…” is. Emellett három tagunk időt és fáradságot nem kímélve elkészítették első drapériánkat, a fehér alapon, zöld betűkkel ékesített, MTE feliratú drappunkat. Továbbá megvásároltuk a magyar zászlónkat is, melynek fehér sávjába városunk nevét íratta bele egyik lelkes tagunk(hozzáteszem, hogy ezt csak békéscsabán tudtuk először használni).

Így készültünk teljes lázban kedvenceink soron következő hazai mérkőzésre…