Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm

 Az év utolsó túráján ismét elég messzire mentünk, mivel a célpont Köröstarcsa volt. 10 h-kor indultunk szerény 2 fős létszámban, egy törzssszurkolóval és egyik játékosunk társaságában. A mi társaságunkat választotta Bányik Lacika, reméljük nem bánta meg.:) Odafele csak Csabán álltunk meg levegőzni, és fél 12 környékén már meg is érkeztünk Tarcsára. Döbbenet....

Csakúgy mint a múlthéten. A pálya talaja  itt is katasztrófa, meg úgy az egész létesítmény is, bár a gyarmati libalegelőt nem tudta überelni. Az ifisták már nagyban dagasztották a sarat, amikor kihelyzetük zászlónkat , és nagy nehezen, elfoglaltuk helyünket a vendég kispad mellett. A sárban...Más nem volt 200 méteres körzetben. A gyengébbek kedvééért: a pálya a Körös töltése mellett foglalt helyet, így a nagy esőzések miatt nem volt nagy csoda a sártenger.

A felnőtt meccset behúztúk 0-2-re. Szurkolás nem volt, csak dob a góloknál, szórványos Hajrá MTE! A második félidőben talán páran inkább imádkoztak volna szurkolás helyett. Ha így tettek, akkor meg lett a gyümolcse, ugyanis csodával határos módón nem kaptunk gólt, és nyertünk.

Végén pacsi a fiúkkal, csakhogy a bőrünkön tapasztaljuk milyen is a tarcsai iszappakolás. Ezután lassacskán elindultunk hazafelé, előbb Mezőberényi automosással, majd Csabai tankolással és interjúkészítéssel színesített hazautunk 5 órakor ért véget.

Összességben jó túra volt, csak sajnos kis létszámú. Tavasszal indulunk újból útra, akkor kisebb távokra, bár rangadók tömkelegével. Resszkess Békés megye!:) Bízzunk a szebb jövőben.:)