Július végén ismét Szombathelyre látogatott Anglia egyik legpatinásabb egyesülete az Arsenal. Hetekkel a mérkőzés előtt elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi lenne ha páran beülnénk egy kocsiba, és egy 3 napos hosszabb „First Ave Summer tour” keretén belül országot látnánk, megspékelve az Arsenal vendégjátékával.

Nos szerencsére összejött a dolog, és 3 tagunk+1 törzsszurkolónk és támogatónk, nekivágott tehát a 430 km-es túrának. Két vezető lévén, a „paréjban” ülők már az út kezdetén nekiláttak a sörös dobozok elfogyasztásának. Az első megállónk Kecskemét után volt, a jó nevű Kurjantó csárdánál. Folytattuk az utunkat az előzetesen megbeszéltek alapján a Balatonhoz, pontosabban Balatonkenesén álltunk meg egy kis Balcsi nézésre pihenésre, fotózgatásra. Utunk a szomszédos Veszprémbe vezetett ahol megnéztünk az új és gyönyörű Veszprém arénát, majd körbe néztünk a városban, ami egyébként gyönyörű, rengeteg fényképpel a tarsolyunkban, -pontosabban a memóriakártyán- indultunk tova a végállomás; Szombathely felé. Nem sokkal érkezésünk előtt megálltunk a gyönyörű üdülővárosban Sárváron, ahol a helyi Tescoban némi élelemmel és egy karton sörrel gazdagodtunk.

Némi kerülés után ha nagy nehezen is, de megtaláltunk a szállásunkat, amit végül elfoglaltunk és viszonylag elfogadhatónak is találtunk. Pihenés gyanánt megnéztünk a (tévében) Győr-Újpest meccset, ami végül 0:0-ás döntetlenre végződött. Az estét az akkor még ismeretlen Két Medve kocsmában töltöttük, ahol a helyi házisörrel kerültünk szoros barátságba.

Másnap egy kis lángosozással kezdtük napot, majd egy szombathelyi ismerősünk segítségével körbe néztünk a városban. A belváros igen impozánsan néz ki. Az este 7kor kezdődő mérkőzés előtt már 2 órával elindultunk a Rohonci úti stadionba, elfoglalva talán a legolcsóbb jegyek álltál felkínált legjobb helyeket. Közben jeleztük, hogy itt vagyunk, és kiraktunk a Mezőkovácsháza feliratú magyar zászlónkat is. Hogy ez miért olyan fontos? Talán azért, mert a stadionban több magyar trikolóros zászlót nem fedeztünk  már fel… A mérkőzést végül parádés játékkal az angolok nyerték, igazi futballbemutatót tartva. Az este még benéztünk a városba, megettünk egy pizzát, majd fáradtan nyugovóra tértünk.

Másnap reggel 9 után már indultunk is haza, útközben megálltunk Balatonfüreden, szétnéztünk kicsit a parton. Aztán visszatértünk a tágabb hazánkba az Alföldre, amit meg is ünnepeltünk Solton, 2 jópofa rántott húsos szendvics társaságában J A hazáig hátralévő mintegy 2 és fél órás út fáradtan telt az input nélküli tájon, leszámítva azt a pár pillangócskát az út mentén.

Hazaérve elégedetten és fáradtan gondoltunk vissza az eltelt 3 napra, megegyezve abban, hogy jövőre visszatértünk, mert „mikor a Haladás 11 kivonul…”