Végre eljött a megváltás ideje, végre eljött a megye 1 záró fordulója.

Mi, szurkolók azért bizakodtunk abban, hogy talán mégis sikerül szépen búcsúznunk ebből az osztályból, és végre megszerezzük idén az első pontjainkat.

A kezdő sípszóra ennek megfelelően sikerült elég szép létszámban megjelennünk, ami valljuk be, bizony már önmagában is bravúrként könyvelhető el egy ilyen borzalmas sorozat után.

Ettől függetlenül nem voltunk túl lelkesek, ami érthető is volt, hisz a vendégek hamar 2 gólos előnyre tettek szert. Ezután egyfajta csoda történt, hisz még az első félidőben sikerült kiegyenlítenünk, aminek köszönhetően nekünk is megjött a hangunk, és dobtunk pár pénztárgépszalagot is a pálya közepére.

A második játékrészben is próbáltuk erőltetni a szurkolást, de ez már valahogy érezhetően nem volt az igazi. Kicsit, olyan kötelességből szólt, mintha azt üzennénk, hogy „ma még utoljára a szezonban mutassuk meg, hogy itt vagyunk, aztán vonuljunk pihenőre a csapattal együtt”.

Azt pedig, hogy mi történt a meccs hátralévő részében, szerintem nem is kell különösebben ecsetelnem, hiszen aki olvassa a cikkeimet, vagy csak figyelemmel kíséri a csapatunk sorsát, az már biztos kitalálta, hogy megint mi húztuk a rövidebbet… Hiába játszottunk jól, hiába alakítottuk ki a nagyobbnál-nagyobb ziccereket, a vendég jaminaiak találtak még két gólt, és ezzel meg is nyerték a találkozót. Erről a meccsről többet nem is akarok írni.   

Végül a játékosok megköszönték a szurkolást, és szépen csendben elindultak öltözőjük felé…

Mi viszont a győzelem (vagy csak a győzelemmel felérő döntetlen) megünneplésére készített házi füstbombáinkat csak azért is begyújtottuk és gyönyörködtünk benne, ahogy a létesítmény mögötti erdőt szépen beborítja a fehér füst.

Utunk ezután még nem vezetett haza, hanem a jól megrögzött szokásunkhoz híven, ottmaradtunk még imádott csaposunkkal egy kis eszmecserét folytatni.

Eközben az öltöző mellett mindenkit (?!) megvendégeltek egy tál pörkölttel, hogy így azért mégiscsak szépen zárjuk az idényt – biztos finom volt…

Idővel a csapat két tagja Vili és Szabolcs is odacsapódott hozzánk, majd folyékony kenyérrel jóllakottan végül útnak indultunk mindnyájan.

Végezetül zárszóként csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ezt az egész idényt azonnal felejtsük el, amilyen hamar csak lehet, és próbáljunk előre tekinteni, csak a jövőnkkel foglalkozni. Ami biztos, mi minden követ megmozdítunk, hogy az A.V.E. MTE FANS a jövőben is megmaradjon, sőt acélosabbé, s nagyobbá váljon. Ehhez azonban sorozatos győzelmekre lesz szükség, amelyek a megye 2-ben minden bizonnyal meg is lesznek!!! 

Kívánom, hogy mindenki a lehető leghasznosabban töltse a nyarát, lehetőség szerint mindenki próbáljon felüdülni és feltöltődni, hogy augusztustól újult erővel vágjunk neki a jövő évi pontvadászatnak!

HAJRÁ MTE !!!