Ugyan ki ne emlékezne a még novemberben megrendezett MTE - Méhkerék összecsapásra?! Igen! Azon a mérkőzésen az utolsó 3 percben fordítottuk meg az állást 0:1-ről 2:1-re és ezzel be is söpörtük a 3 pontot.

Hogy miért írom mindezt? Sajnos azért, mert ez a bizonyos őszi mérkőzés volt az utolsó győzelmünk, azóta még csak pontot se tudtunk szerezni. Szinte már példátlan negatív szériát tudhatunk magunk mögött, ami miatt nem is csoda, hogy sokan megkérdőjelezik épelméjűségünket, amiért még mindig kiállunk csapatunk mellet, és minden meccsre elkísérjük őket. Hogy miért van ez??? A válasz igenegyszerű! Az igazi szurkoló a rosszban is kitart csapata mellett, és nem csak a sikerekben osztozkodik! Azt hiszem ezzel ezt a témát le is zárhatom.

Ez a bizonyos méhkeréki, idegenbeli találkozó úgy finoman szólva, nem tartozott a szurkolói csoportunk által kiemelten frekventált események közé. Sorsunk már régen eldőlt, ezért e találkozó oly sokat már nem oszt és nem szoroz számunkra. Egyetlen reménysugarat az jelenthetett számunkra, ha sikerül a múlt heti teljesítménnyel ismét előrukkolnunk, akkor akár még meglepetés is születhet. Most azonban nem volt iwiw körlevél, se beharangozó videó, se körtelefon, se semmi.

Ennek megfelelően 5-en vágtunk neki eme túrának.

A városba érve, először is régi-jó tradíciónkat követve, a Méhkeréket jelző helységnévtáblánál ejtettünk pár képet. A településen aztán még párszor eltévedtünk, de végül szerencsésen megérkeztünk létesítményhez.

Elsőként figyelmünk a szotyolát áruló leányra szegeződött. Többünkben fel is vetődött egy kósza gondolat, hogy mi lenne, ha vennénk tőle egy kis magot, de végül – kicsit sóheren- nem vettünk tőle semmit. J

Bent az ifjúsági találkozó még javában tartott érkezésünkkor.

Mondhatni, az egész mérkőzés folyamán meglehetősen visszafogottan buzdítottuk csapatunkat, a szokásos rigmusokat is csak néhányszor vettük a szánkra. A csapat viszont jól játszott, és mint mindig, most is ott lógott a levegőben az a bizonyos meglepetés, az a bizonyos első tavaszi pont.

Létszámunk is valamelyest „megugrott, hiszen több ifi játékos is beállt sorainkba, így már nem is tűnt olyan foghíjasnak az MTE FANS.

A második játékrészben meg is történt a csoda: Multyán Csabi a félpályáról emelte át a labdát a kapuson, és ezzel a vezetés már nálunk volt. Ettől meg jött a hangunk is. Sőt! Miután megszereztük második gólunkat, már jöhetett a régi jól megszokott „zöld oroszlán, zöld király” nótánk is. De…

De mindez nem tartott sokáig! Na nehogy már egyszer véletlenül is sikerről kelljen beszámolnom! Az bizony rossz vicc lenne! Ezt, ami velünk történik, már tényleg nem lehet észérvekkel megmagyarázni. Már kezdjük azt hinni, hogy nem csak földi halandók röhögnek rajtunk, hanem valaki ott fent az égben is. Valaki, aki talán azt akarja tesztelni, hogy mikor szakad el az a bizonyos húr, és mikor sokallunk be már ettől a sok pofontól…

A hazaiak 8 perc alatt rúgtak 3-mat, ezzel megfordították a meccset. Csak ez történt. Tulajdonképpen visszakaptuk azt, amit ősszel mi adtunk, tehát ezzel kvittek vagyunk. Ha valaki a méhkeréki oldalon azt mondja, hogy ez tudatos volt a részükről, akkor komolyan mondom, én lemegyek hídba.

Ezután jöhetett a következő, szintén szokásos periódusa a mérkőzésnek, amikor is az aktuális ellenfél drukkerei megtalálnak minket, és a maguk kultúrált módjukon kérnek számon bennünket, amiért nem szurkolunk az ő góljuk után. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy miért baj az, ha mi buzdítjuk a sajátjainknak?! Jó! Ez nyílván idegesítő lehet másoknak, de ebben a helyzetben csak annyit tudok javasolni, hogy ők is buzdítsák az övéiket, és ne minket kezdjenek el cseszegetni! Főleg ezen a meccsen! Most tényleg egy rossz szót sem szóltunk a hazaiakra, a szezonban talán most voltunk a legkultúráltabbak, de ők mégis verbálisan betámadtak minket. A kérdés persze adott. Hol voltak ők ősszel, amikor nálunk szerepelt csapatuk?! Nem emlékszem, hogy ők szurkoltak nálunk. Arra meg főleg nem emlékszem, hogy mi egy rossz szót is mondtunk volna nekik azon a meccsen! Vagy netalán irigyek ránk dobunk, drapériáink, zászlóink és egyéb felszereléseink miatt? Hát kérem szépen, az nálunk sem a fán terem! Meg kell keresni a módját, és a helyét, hogy honnan lehet ezeket beszerezni, és lehet szépen utána járni nekik is! Ez gondolom nem jutott eszébe azoknak a meglehetősen magas intelligenciával megáldott, kultúrlényeknek, akiknek csak abból állt ez a mérkőzés, hogy minket szidjanak, meg fenyegessenek folyamatosan. Mellékesen pedig a rendezőnek sem az a dolga, hogy vendégszurkolókat heccelje, hanem a REND FENNTARTÁSA!!! Erről ennyit.

Borzalmas volt végig nézni, ahogy a csapatunk ezúttal is egy remek teljesítménnyel rukkolt elő, két szépségdíjas találattal, kétgólos előnyre tett szert, majd a végén mégis vesztesen, földre szegett tekintettel hagyták el a pályát. De ne csüggedjetek srácok, mert ez a meccs is csak részlet kérdése volt már. Más csapat hasonló helyzetben fittyet hányva az egészre, talán ki se állna, mi viszont még így is megszorongattuk a stabil középmezőnyhöz tartozó, korábbi megye 1-es bajnok Méhkeréket, a saját pályáján! A mutatott játék pedig nagyon imponáló volt a jövőre nézve! Több játékos teljesítményén is jelentős fejlődést véltünk felfedezni, a fiatalok is egyre jobban kezdik felvenni a felnőtt mérkőzések iramát, ami még sok jóval kecsegtethet minket a következő szezonban. Nincs miért szégyenkezni! Id. Multyán Csabi edző munkájának gyümölcse most kezd beérni, csak arra kérjük őt, és játékosait, hogy az elkezdett úton haladjanak tovább és ne térjenek le semerre!

Hazafelé –szintén szokásos módon- megint feldúltan és egyben mély szomorúsággal jöttünk haza. Sajnos most már végleg kijelenthető, hogy a „kör bezárult”, hiszen a Méhkerék volt az utolsó olyan csapat, aki nem vert meg minket (legalább egyszer). Ez most bekövetkezett, ezért elmondhatjuk, hogy most már az egész megye áthajtott rajtunk…

Hogy is szól a mondás? „Minden rossz sorozat megszakad egyszer”. A következő mérkőzésen eme „örökigazság” bebizonyíthatja létjogosultságát, máskülönben érvényét veszti a szemünkben. Az biztos, hogy mi fohászkodni az égiekhez, hogy végre a sok próba után jöhessen a megváltás csapatunk, és szurkolóink számára, hogy legalább az utolsó fordulóban mi örülhessünk a győzelemnek. Igazán rászolgáltunk már erre!

Ámen