Csabacsűd idegenben…

Szurkolótáborunk számára talán az év legfontosabb mérkőzése.

Mindenki emlékszik, amikor tavaly, a megyei másodosztályban meglehetősen érdekes körülmények között, hazai pályánkon vertek meg minket. Tulajdonképpen azóta létezik a szurkolótáborunk is.

Na, de hagyjuk a múltidézést, maradjunk inkább a jelenben.

Sajnos az már kezdettől fogva biztos volt, hogy nem fogjuk megdönteni egyéni rekordunkat, - már ami a táborunk létszámát illeti,- hiszen a találkozó vasárnap délután 5 órakor volt, ami finoman szólva sem nevezhető szerencsés időpontnak.

Ennek ellenére minden szálat megmozgattunk, hogy a lehető legtöbben össze tudjunk jönni erre a meccsre. Csak úgy repkedtek a körüzenetek az iwiw-en , készült beharangozó videó, voltak, akiket személyesen felkerestünk fel lakásán, és volt akit telefonon próbáltunk utolérni.

Sajnos azonban a legtöbben egyéb elfoglaltság miatt visszamondták ezt a túrát…

Ettől függetlenül is persze elégedetten könyveltük el, hogy 11-en gyűltünk össze a szokásos gyülekezési pontunkon. Jómagam is azt mondom, ha idegenbeli túrára mindig enyien gyűlnénk össze, akkor gondunk egy szál se lenne soha…

Délután 3 óra magasságában útnak is indultunk.

Szokásunkhoz híven megálltunk készíteni pár képet a „Csabacsűd” táblánál. A képek elkészülte után pedig mindenki a maga módján rótta le tiszteletét a települést jelképesen szimbolizáló táblán.

Beérve a tanyára, mindenkinek a tudtára adtuk, hogy az MTE FANS megérkezett! Dudálva, kiabálva és sálunkat lengetve vezetett utunk a csodás csabacsűdi álmok színházába.

Nem véletlenül lehet színháznak nevezni e létesítményt, elvégre szembetűnően sok edző hivatkozott/panaszkodott már arra, hogy a szokásos csabacsűdi viszonyok miatt vesztették el a találkozójukat. És ugyebár hol szokás előre elpróbált műsorért fizetni? Hát bizony a színházban!

Érkezésünk után jöhettek szokásos teendőink: felraktuk drapériáinkat, készítettünk pár csoportképet, és felkészültünk, hogy a kezdő sípszóra minden és mindenki a helyére kerüljön.

Az ott összegyűlt 11 fővel sikerült egész jó hangulatot teremtenünk, aminek nagyon korán meg is lett az eredménye, hisz már a második percben megszereztük a vezetést!

Szemlátomást nagyon jól játszott csapatunk és bár kiegyenlítettek a házigazdák, a mieink még kétszer betaláltak, amivel nem kis meglepetésre már 3-1-re vezettünk. Mi az oldalvonalon túl pedig futószalagon adtuk elő minden régi és új rigmusunkat, dob, duda, és zászlók kíséretében. Nagyon jó volt a hangulatunk, régen volt már hasonlóban részünk.

De ekkor jött az ilyenkor már annyira megszokott és annyira keserű feketeleves, vagy mondhatni a komédia első felvonása!!!

Előbb egy távoli lövéssel szépítettek, majd kiharcoltak egy tizenegyest egy fantasztikus színpadias produkcióval. Történt ugyanis, hogy egyik csabacsűdi játékos a saját lábában felbukott, majd a labdára esett! Ezt Majoros bíró sporttárs megbocsáthatatlan vétségnek tekintette, és szemrebbenés nélkül a 11-es pontra mutatott. Döbbenet!!!! Ekkor néztünk szembe a ténnyel, hogy bizony a spori döntött: ma a hazaiak fognak nyerni!!!! Persze nem lepődtünk meg! Hisz ehhez már hozzászoktunk. Ugye ezt hívják a szokásos csabacsűdi körülményeknek… Persze lenyelni se nyeltünk le semmit, a félidő végéig megkínáltuk pár keresetlen szóval a sporttársat.

A szünetben jöhetett a csabacsűdi komédia színdarab második felvonása, melyben egy hazai rendező is bemutatta nekünk színjátszó tehetségét. Ő Majoros úr üzenetét kézbesítette nekünk, miszerint jó lenne, ha a továbbiakban abbahagynánk az ő szidalmazását. Tette mindezt úgy, hogy megráncigálta egyik tagunk 63 éves édesapjának a karját és megfenyegette egy másik tagunkat, hogy letépi a fejét. Erre kicsit felkaptuk a vizet, aminek az lett az eredménye, hogy visszavett a tempóból és elkezdett viszonylag normálisan beszélni, már amennyire ez tőle tellett. Viszont érdekes módon a mi üzenetünket már nem volt hajlandó kézbesíteni Majoros úrnak, ami csupán abból állt, hogy mi tisztességes bíráskodást kérünk tőle a továbbiakban… Milyen meglepő… Ezt vajon miért nem kézbesítette a rendező úr ????

Fordulás után újfent jól játszott csapatunk, de sajnos nem sikerült megszereznünk a vezetést. A foci törvénye persze ekkor ismételten igazolta létjogosultságát, és bizony a hazaiak találtak be helyettünk. Ez nagyon letört minket és érezhetően a csapatot is. Látszódott, hogy nagyon rosszkor jött ez a gól. Mi azért biztattuk még a srácokat, de a csűdiek ismét betaláltak, amivel már eldőlni látszott a mérkőzés. Ez miatt már mi is kezdtünk felhagyni a szurkolással.

És itt jött el a csabacsűdi komédia harmadik felvonása: ekkor kezdhették el kiélni magukat a helyi fekete öves szájkaratésok, a pálya túloldalán, tisztes távolságból. Már elnézést, de ez a viselkedés valahol szánalom és a nevetségesség között volt félúton. Csak annyit szeretnék megkérdezni tőlük, hogy ősszel hol voltak, amikor csapatuk nálunk vendégszerepelt? Érdekes módon akkor nem hallottunk semmit a túloldalról. De hát, hogy hallhattunk volna bármit is, amikor el se mertek jönni hozzánk! Csak a találkozót követően, otthonról mertek üzengetni nekünk az interneten. Ott azért nagyon nagy volt bátorságuk. Persze biztosítottak minket, hogy majd tavasszal várnak vissza hozzájuk. Mi természetesen el is jöttünk! Csupán 11-en (!) voltunk, és így is leénekeltük őket saját pályájukon, holott ők kb 150-en gyűltek össze. Ezek után ők gúnyolódnak rajtunk, hogy mi „írogassunk szép dolgokat az interneten”, továbbá, hogy „verjük a dobot, miért hagytuk abba”? Nevetséges nethuszárok! Mi 11-en többen voltunk, mint ők összesen!!!Ha valamelyik hazai kemény legénnyel megpróbáltam felvenni a szemkontaktust, az azonnal elfordult, még csak a szemembe se mertek nézni! Hiába a többszörös túlerő, és a nagy pofa, ha 11 embertől így beijedtek! Na jó, az is kellett, hogy táborunk legidősebb tagja a vége felé elkezdjen lecsitítani minket, hogy hagyjuk már ezeket békén, nem kell a balhé. Nem szeretném, ha bárki is félreértené! Mi abszolút nem a balhét keresni megyünk meccsre, ez csupán kivételes alkalom volt, hiszen már korábban is nagyon felbőszítettek minket ezek a csabacsődiek, de erre most megint rátettek egy lapáttal. Szokásos csabacsűdi viszonyok… NO COMMENT !!!

A színházból kifelé jövet is zavartalan volt az utunk. A nagy kemény maguk ekkor már sehol sem volt… Így hát kocsiba ültünk, és hazajöttünk.

Itthon még a Kalocsa utcán összegeztük a látottakat, majd mindannyian hazamentünk.