Egy félidőnyi csend

   Azok, akik rendszeresen olvassák beszámolóimat, most azt hihetik, hogy egyfajta írói válságban szenvedek, hisz gyakorlatilag –kevés kivételtől eltekintve persze- minden héten ugyanarról regélek nagy vonalakban: egyre kevesebb lelkesedéssel, de páran összegyűltünk az oldalvonal mellett, a csapat pedig helyenként jól játszott, vezettünk pár tetszetős akciót, persze eredménytelenül, és végül annak szokásos rendje és módja szerint kikaptunk… A különbség a történetekben csak az, hogy kicsit, vagy nagyon kaptunk ki.

   Nos, ez mérkőzés az utóbbi kategóriába tartozik, mert mint mindenki tudja: megint kikaptunk! Nem kicsit! Nagyon!

   Sajnos hiába a lelkes tréner, nem ő lép pályára. Ha rajta múlna, egészen biztos, hogy a tabella másik végéből figyelnénk riválisaink szereplését, de így már lassan bele is nyugodhatunk, hogy még csak egy döntetlenre sem vagyunk képesek.

   De lássuk mi is történt azon a bizonyos oldalvonalon túl…

Az igazat megvallva ezt a találkozót se előzte meg számottevően nagy készülődés a részünkről. Fogalmazzunk úgy, hogy a szokásos „kemény mag” összegyűlt, de semmi több.

Az első játékrészben bizony jól játszott csapatunk, aminek köszönhetően rá is zengtünk pár jól megszokott rigmusra, de mivel a csalódásokban már tapasztalt rókák vagyunk, ezért ekkor még nem igazán reménykedtünk az esetleges 3 pont megszerzésében.

Szünet után viszont felborult a táplálék lánc, elvégre most a szarvas falta fel az oroszlánt, mégpedig annak barlangjában. Legalább nem az ismétlődött meg, ami a múlthéten, hisz most is egy jogtalan büntetővel szerzett vezetést ellenfelünk, amit aztán meghatszoroztak, így már nem is fájt igazán nekünk se a szívünk. Ebben a játékrészben mi is negatív rekordot döntöttük, hisz egyszer sem fakadtunk dalra. A látottak alapján szerintem ezt senki sem fogja rajtunk számon kérni.

A mérkőzés végét már meg se vártunk, a végső sípszó előtt elkezdtünk szedelőzködni és a kijárat felé vettük az irányt. Ez már tényleg túl sok volt így egyszerre.

Jövő héten se várunk semmit, csak úgymond tisztes helytállást. Csak ezért is kérjük még, hogy próbáljunk javítani, csak becsületből is!!!

HAJRÁ MTE !!!