Borzasztóan nehéz bármit is mondani. Egy újabb vereség, egy újabb pofon, egy újabb arcon csapás.

Gondolom sokan, akik látták ezt a találkozót, azok egyetértenek velem abban, hogy bizony e mellett az iszonyatosan gyalázatos játékvezetői baklövések mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. Egész egyszerűen gusztustalan, amit néhány játékvezető megenged magának! Persze valljuk be azt is, hogy a mi támadásaink se túl hatékonyak, és továbbra is hadilábon állunk a góllövéssel, de az, hogy a sorsdöntő pillanatokban a tisztelt bíró urak rendre részrehajlóan ítélnek, azért az már sok.

   Ezt a mérkőzést egyébként nem előzte meg különösebben nagy készülődés. A szokásos beharangozó videó, és a szokásos körlevelek ez egyszer elmaradtak.

Ne értsen félre senki! Nekünk továbbra is szívügyünk a csapat sorsa! Csak bizony a november óta tartó vesszőfutásunk miatt már egyre nehezebb a vidéki találkozóinkra szurkolósereget toboroznunk. Sajnos be kell látni: túl sok pofont kaptunk már a sorstól, és szurkolótábor csak a sorozatos sikerek mellett tud fejlődni és bővülni. Legalábbis nekünk ez a tapasztalatunk. (Azt, hogy miért kaptunk sok pofont a sorstól már megint hosszú oldalakon keresztül tudnám ecsetelni, de most hagyjuk ezt. Itt elég annyi, hogy jelen pillanatban a 3 feketerigónak köszönhetjük, hogy elszúrták a hétvégénket.)

   Berény ellen is csak 5-en verbuválódtunk össze. Szemmel láthatóan egyikünk se volt túl dalos kedvében ezen a meglehetősen fülledt vasárnapi délutánon. Az utazás ettől függetlenül meglehetősen jó hangulatban telt. Útközben a csabai kollégistáink lerakták csomagjaikat a kollégiumaikba és már folytathattuk is utunkat.

A berényi létesítménybe érve őszintén szólva elsőre kicsit elförmedtünk. Erről röviden csak annyit, hogy szemlátomást nem ez a pálya a legszebb a megyében, de egyúttal lássuk is be, hogy sajnos a mai viszonyok között az is csoda, hogy egyes csapatokat egyáltalán még tudnak versenyeztetni az önkormányzatok.

A kezdő sípszót követően bele is lendültünk az alapvető rigmusainkba, amik elég jól szóltak a csekély létszámunktól függetlenül is. Ez kb tartott is a 3.percig, amikor is a tisztelt bíró úr egy teljesen vétlen kezezést befújt és ezzel jogtalan 11-eshez jutatta a hazaiakat. Eleinte nem hittünk a szemünknek, hogy ez megtörténhet egyáltalán. Pereltünk is rendesen - mindhiába. A büntető persze beakadt, és ettől mindannyiunk agyában elpattant egy ideg.  

Persze, hogy ez csak velünk fordulhat elő, újra és újra és újra. Csak a szokásos teória: ha nem tudnak megverni minket, hát akkor megveretnek. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ismét kihagytunk vagy féltucat ziccert, de akkor is más hasonló helyzetben érdekes módon a mi javunkra sose ítélnek.

Hát mondani se kell, ez a talált büntető azonnal szétzúzta a még pislákoló reményt, hogy ma egy jó mérkőzést láthatunk. Hosszú percekig csak a bírókkal foglalkoztunk. Próbáltuk a lehető legnyomatékosabban a tudtukra adni, hogy mennyire alkalmatlanok a feladatuk ellátására.

Na, ekkor jött ám csak az igazi bohózat, amihez hasonlót még gondolni se mertünk volna: az egyik önmagáról megfeledkezett berényi csatár nyújtott lábbal rácsúszott a kivetődő kapusunkra, amiből könnyen lehetett volna komoly sérülés is. Az, hogy a piros lap ezért elmaradt, mi már nem is csodálkoztunk, de az, hogy a berényi kispadról elkezdtek 11-esért reklamálni, az már tényleg kabaré volt a javából. Ezért komoly szóváltásba is kerültünk a kispadon ülőkkel és  őszintén szólva ez volt az a pillanat, amikor beláttuk, hogy itt úgysincs értelme szurkolni, mert ami itt folyik az csak vicc és komédia. Csak a csapatért még párszor rázendítettünk azokra az alapvető rigmusainkra, de ennél többre már nem voltunk képesek, noha belátjuk, hogy a fiúk harcoltak, és valóban megérdemelték volna a biztatást.

Éppen ezért a meccs vége felé, a szemközti lelátón ücsörgő kovácsháziak elkezdtek mintegy „kikezdeni” minket, amiért csöndben voltunk.

Természetesen mi is belátjuk, hogy nem ez volt a szurkolói pályafutásunk csúcsa, de azért a jövőben is szeretnénk megőrizni magunknak azt a privilégiumot, hogy majd ez után is mi dönthetjük el, hogy mikor szurkolunk és mikor nem. Én csupán arra szeretném biztatni azokat a lelkes MTE szimpatizánsokat, akik nincsenek megelégedve a mi teljesítményünkkel, hogy csatlakozzanak hozzánk és osszák meg velünk ötleteiket, hogy aztán együtt - s így többen- szurkoljunk a kedvenc csapatunkért.

    A találkozón egyébként már nem esett több gól, ezért újabb vereséget könyvelhetünk el…

Ami viszont rosszul esett, az az, hogy a csapat tagjai nem jöttek hozzánk, hogy megköszönjék, hogy elkísértük őket berénybe is. Reméljük, hogy ez esetben, csak pillanatnyi „üzemzavar” volt ez a részükről és nem más.

Kissé meglepő módon viszont kezet fogott velünk a hazai csapat edzője, akivel előtte gyakorlatilag az egész derbit végig vitatkoztuk. Hogy ez most egyfajta békítő jellegű gesztus volt részéről, vagy ezzel ő csak az erkölcsi felsőbbrendűségét akarta fitogtatni, azt csak ő tudja, de mindenesetre meglepő lépés volt részéről.

Hazafelé a két koleszos tagunkat leraktuk Békéscsabán, majd hazafelé Medgyesegyházán legurítottunk egy-két sört.

Jövőhéten Szarvas ellen mostmár kötelező a 3 pont megszerzése!

Hajrá MTE !!!