Most minden bizonnyal mindenki azt várja tőlem, hogy elkezdjek siránkozni, hogy kígyót, békát kiabáljak csapatomra, és közben kongassam azokat a bizonyos vészharangokat amiket ekkor szokás.

Én azonban mégis inkább négy (csekély) pozitívummal kezdenék:

Az első és egyben legkisebb horderejű, hogy ezen a fantasztikus orosházi mérkőzésen nem kellett belépődíjat fizetnünk, itt a kutya se kért tőlünk egy petákot se, hogy beléphessünk. De valljuk is be: ez a találkozó egy lyukas garast sem ért!
A második - és persze már sokkal fontosabb-, hogy ezen az idegenbeli találkozón szép számmal gyűltünk össze szurkolók, bár finoman szólva sem hagyott bennünk maradandó emlékeket.

A harmadik pozitívum, amit megemlítenék, hogy a meccs után hazafelé hegyesnek vettük az irányt, ahol egy helybéli kocsmában próbáltuk kiheverni a találkozón szerzett sokkot. Úgy gondolom ez sikerült is.

Végül pedig a negyedik az, hogy az Orosházi TV a helyszínen forgatott és a stáb tagjai megkértek bennünket, hogy szurkoljunk egy kicsit kameráik előtt, hogy legyen mivel színesíteni műsorukat. Így elmondhatjuk, hogy táborunknak már volt szerencséje megmutatnia magát az orosházi tv-nézőknek.

   Na de mostmár jöhetnek azok a vészharangok…

Az, hogy mi történt a meccsen, csak röviden fogom összefoglalni:

Mint már említettem, sikerült szép számban megjelennünk Orosházán. Na jó, annyit hozzáteszek, hogy a kezdő sípszó előtt még a tábor ifista tagjai nem voltak köztünk, de idővel ők is csatlakoztak. Ennek megfelelően próbáltuk is erőltetni a buzdítást.  Félidőig nem is volt nagy gond, mentek az alapvető rigmusaink, a csapat is helyenként jól játszott, így bizakodtunk a meglepetésben.

De amit a második játékrész hozott, azt egy MTE drukker soha nem fogja tudni feldolgozni. Nyoma se volt a BTK elleni első félideji tűznek, sőt! Már a találkozó első felében mutatott küzdeni akarás is feledésbe merült a 15 perces szünetben. Ahogy potyogtak a gólok, úgy fogytak el szurkolók is a „vendégszektorban”. Drapikat is leszedtük, és imádkoztunk, hogy legyen mihamarabb vége a találkozónak, mert ez már gyalázat volt a javából! Annyit azért hozzátennék, hogy a hatodik bekapott gól után már elkezdett játszani a csapat, előbb szépítettünk, majd még vezettünk 1-2 tetszetős akciót, de ez már annyit ért, mint halottnak a csók.  Szerintem erről a meccsről többet ne is beszéljünk!

   Jövőhéten Kaszaper ellen itthon játszunk, ahol helyre kell állítania a fiúknak a megtépázott becsületüket! Egyszer minden rossz sorozat megszakad, hát mostmár tényleg itt az ideje javítani! Nem kérünk lehetetlent, nem áll szándékunkban mégtöbb terhet helyezni a csapat vállára, mi csak annyit kérünk, hogy legalább néha egy kis örömünk legyen a meccsre járásból. Ezek a találkozók valóban nehezek voltak, de akkor sem lehet 7szer belefutni a késbe! Kaszaper itthon verhető, úgyhogy mindent bele !!!!A tábor már most nagyon készül a következő derbire! Mi továbbra is veletek vagyunk!

HAJRÁ MTE !!!