Üzenet a BmTK-nak

   MTE – BTK…. A megye 1 Fradi -Újpestje. Szólt csapatunk honlapján az egyik hozzászóló fórumozó. Én inkább a megye 1 Fradi – MTK-jához hasonlítanám, mivel szerény véleményem szerint ez a BTK tipikusan a délalföldi MTK-t testesíti meg: pénzből összevásárolt játékosok (akik biztos nem Battonyáért, a játék szépségéért, a játék szenvedélyért játszanak, hanem a csak a saját zsebükért). Emellett rendelkeznek egy „fanatikus” tejfölösszájú „ultracsoporttal”, akiknek az átlagéletkora még a 13 évet sem éri el, de a pofájuk már vetekszik a felnőttekével, de persze csak a virtuális térben. Ezek a kis …(pontpontpont)… már az őszi meccsünkön is a drapijukba burkolózva kifütyültek minket, amikor a temetői hangulathoz hasonlító battonyai arénát próbáltuk kicsit hangossá tenni. Battonnyán egyes híresztelések szerint nincs nagy igény a kirakatcsapat iránt. (akárcsak a BP-ieknél) Nem véletlenül mondta nekünk éppen egy battonyai sporttárs, hogy „nekünk már 20 éve nincs hazai pályánk, se szurkolótáborunk!”  No comment

   Éppen ezért készítettünk is egy kiírást, amivel nem titkolt szándékkal akartunk üzenni ennek az ellenszenves pénzcsapatnak. Az üzenetünk így szólt: „Csapatot vehettek, szurkolókat soha!”  Ezt a kiírást a mérkőzés megkezdése előtt tartottuk fel, a csapatok csatakiáltása alatt, azért, hogy a BmTK minden tagja biztosan elolvassa.

   A rangadóra kb dupla annyian jelentünk meg, mint az előző heti keresztúri mérkőzésen. Hasonlóan az akkori körülményekhez, most is komoly harcot vívtunk az erős széllel, de egy kis szigetelőszalaggal és egy kis madzaggal sikerült stabilan felhelyezni transzparenseinket.

   Szépen lassan el is kezdődött a találkozó, mi pedig már az első perctől kezdve nagy elszántsággal szurkoltunk a mieinknek. Bőven volt minek örülnünk, hiszen jól és szervezetten játszott a csapatunk, taktikusan tartottuk a labdát, és többször is sikerült komoly helyzetbe kerülnünk. Az is nagy öröm volt számunkra, hogy 3-4 új rigmussal gazdagodtunk a találkozóra, - amiket eleinte még döcögősen adtunk elő, de a 2-3. próbálkozás után már elég jól szóltak, - ezzel is színesítve szurkolói repertoárunkat. Zúgott a „Futballlcsapat futballcsapat nagyon sok van”, illetve bemutatásra került több egyszerű (zöld fehérek ééé, zöld fehérek óóóó), illetve bonyolultabb (micsoda álom, micsoda mámor kezdetű) nóta is.. Ami viszont meglehetősen bosszantó volt az az, hogy a legtöbb rigmusunk alatt a vendég „keménymag” a szilveszter hangulatát keltő dudákkal folyamatosan próbáltak minket elnyomni. De sebaj. Hiszen még csak gyerekek, pár év múlva benő a fejük lágya, és kiábrándulnak a BmTK-ból. Néha azért egy-egy rigmussal válaszoltunk nekik, de beláttuk, hogy nincs értelme kisgyerekekkel viaskodni, hiszen azzal csak magunkat tesszük nevetségessé.  

   És bizony ahogy csordogált a mérkőzés egyszer csak megszereztük a vezetést !!! Földöntúli érzés volt ez számunkra, örömünkben egymás nyakába ugráltunk, füstöltek a füstbombák, és folyamatosan váltották egymást a rigmusok. Zúgott a „zöld orszlán, zöld király”, „aki ugrál kovácsházi” stb. Miután a szurkolók a pálya mellett, játékosok  a pálya szélén kiünnepelték magukat, és visszamentek térfelükre, illetve a vendégszektorban is végre mindenki tiszta pelenkát kapott, folytatódhatott is a mérkőzés.

Az eredmény azonban nem változott, így a vezetés birtokában mehettek az öltőbe játékosaink.

A szünet után a mi csapatunk jött ki hamarabb az öltözőből, ekkor rigmusba foglalva Mracskó Misi nevét, köszönetünket fejeztük ki neki, hogy visszatért hozzánk. Eme megmozdulásunkhoz egy kiírást is készítettünk, Misi egy intéssel köszönte meg eme kedves gesztusunkat.

     Ezután még sikerült elkapnunk vezetőedzőnket, id Multyán Csabát, aki sajnos aggódva várta a folytatást, hiszen több játékosa az előzetesen megbeszéltektől eltérve mégsem jelent meg a derbin, így sajnos csak egy tartalékkal rendelkeztünk (plusz az ifimeccset végigvédő Zoltán kapussal).

Sajnos trénerünk aggodalma nem volt hiába való, hiszen csapatunk a második félidőben kifulladt, esélyünk a változtatásra nem volt, sőt, az addig rendkívül magabiztosan védő Sárközi Laci és a sokat futó Szél Balázs is komolyan megsérült. Szél Balázs becsületére váljon, hogy még vérző fejjel is végigjátszotta a találkozót! Szép volt Balu!!! 

Mindennek fényében sajnos elkerülhetetlen volt a kudarc.

Mi azonban megvoltunk elégedve csapatunk játékával, és a 4. bekapott gól után is folytattuk az éneklést, és csapatunk buzdítását.  A meccs után ismét megköszönték a fiúk a szurkolásunkat, ami ismét jólesett nekünk.  

Jövőhéten irány Orosháza, ahol bízhatunk abban, hogy ezt az első félidőt talán még egy 45 percen keresztül bírni fogjuk.  Ami biztos, hogy az MTE FANS oda is elfogja kísérni a csapatot!

HAJRÁ MTE !!!!