A sarkadkeresztúri, idegenbeli mérkőzés napját ismét nagy lelkesedéssel vártuk, mint a régi szép időkben. Volt is miért izgatottnak lenni, hiszen a csapat Kondoros ellen viszonylag meggyőző játékkal rukkolt elő, de sajnos a szerencse elpártolt tőlünk. A szerencse azonban forgandó – gondoltuk mi- és bizakodni kezdtünk egy esetleges meglepetésben, vagy legalábbis egy bizalomnövelő X-ben. Tovább növelte táborunk örömét, hogy a hét folyamán felreppentek bizonyos hírek Mracskó Misi és Mészáros Feri visszatérésével kapcsolatban.
Erre ki is térek pár gondolat erejéig: mindenki tudja, hogy az előző hetek nem voltak éppen feszültségmentesek, de úgy látszik, sikerült megoldani a problémákat, hála annak, hogy néhányan a csapatból rendkívül szimpatikusan nyilatkoztak Misiről. Mi, szurkolók is kivettük részünket ebből az akcióból: egy kiírást készítettünk, és a kondorosi meccs első 15 percében néma tüntetés formájában figyeltük az eseményeket. Reméljük, mostantól nem lesznek gondok a csapaton belül, és végre elkezdhetjük gyűjtögetni a pontokat.
A sarkadkeresztúri túrának 7-en vágtunk neki, a helyszínen pedig már várt minket további két tagunk. Összességében ez a létszám átlagosnak mondható, ha több mint 60 kilómétert kell utaznunk azért, hogy lássuk csapatunkat játszani.
Természetesen a mérkőzés még el sem kezdődött, de gondok máris adódtak: elősször is a bejárathoz viszonylag közel kezdtük el felkötni a transzparenseinket, amikor megállapítottuk, hogy a szél iránya kedvezőtlenül hathat azokra. Ezért szépen le is szedtük őket és elindultunk a túloldalra, a vendég kispad mellé. Itt megint szépen, gondosan „felpakoltunk”, de aztán arra kellett rájönnünk, hogy a széljárás most a füstbombák miatt lehet rossz… Ekkor már rutinosan kötöttük le transzparenseinket és visszaindultunk a túloldalra, és körülbelül ugyanott „vertünk tanyát”, ahol legelőször próbálkoztunk. Miután harmadszor is sikerült remek munkát végeznünk, és szépen felhelyeztük drapériáinkat, örömmel és elégedettséggel konstatáltuk, hogy jó helyen vagyunk – még attól függetlenül is, hogy egy hatalmas tócsa kellős közepén dagonyáztunk, és a nap is a szemünkbe sütött.
De ettől a napsütéstől napszúrást nem kaptunk, ezért nem hittük, hogy délibábot láttunk, amikor Mracskó és Mészáros zöld mezben futott ki az öltözőből, a csapat többi tagjának társaságában. Sajnos sok hiányzót véltünk felfedezni, de ettől még bizakodtunk az eredmény pozitív alakulásában. A mérkőzés előtt még fogadtuk Varga üdvözlését, készítettünk 2-3 csoportképet, és közben fogadkoztunk, hogy az egész mérkőzés alatt buzdítani fogjuk a csapatot.
Ez sajnos nem jött össze, ugyanis a hazaiak már az első percben megszerezték a vezetést. Ezzel minket teljesen megbénítottak, mind a pályán, mind pedig azon kívül. Csak 20 perc után kezdetett csapatunk valamelyest feltámadni, ekkor már mi is jobban erőltettük a szurkolást. Sok örömünk viszont nem volt, mivel kicsit később megduplázták előnyüket a vendéglátók, és ezzel ismét elhallgatattak minket. Nem is kell mondani, ez végképp letörte lelkesedésünket. Néha azért hallattuk hangunkat továbbra is, de ez már „nem volt az igazi”. Viszont kitaláltuk, hogy ha már hoztunk néhány házi készítésű füstbombát, akkor csaknem kellene hazavinni őket… Be is pöffentettük közülük kettőt, amik aztán füstöltek is rendesen. Kicsit fulladoztunk ugyan, de attól még elégedetten néztük, ahogy a füst beborítja a pályának csaknem a felét. Eközben rá is zendítettünk pár rigmusra is, de hát az efféle „futballmérkőzés hangulatot keltő” eszközök nyílván nem tetszhetnek mindenkinek…A mérkőzés rendjét biztosító zöldzubbonyosok egy szempillantás alatt körbezártak minket, és felszólítottak, hogy hagyjunk fel az efféle deviáns viselkedéssel. Hát persze… A szurkolás nem futballpályára való…
Sajnos a végeredmény már nem változott, így hát ismét kikaptunk. Hozzá kell tennem, hogy 20 perc után megint jól játszottunk, de ez sajnos kevés volt.
A mérkőzés végén kedves gesztus volt a csapattól, hogy megköszönték a biztatásunkat. Reméljük, hogy mostantól kezdve a szurkolók és játékosok ismét egymásra találnak, még ha történtek is bizonyos nézeteltérések, azok mostantól kezdve végleg elsimulnak. Szimpatikus, jó csapat van alakulóban nálunk, ami képes lehet kiharcolni a bennmaradást. Jövő héten, Battonya ellen pedig a szurkolókon semmi se fog múlni, és mi továbbra is bízunk abban, hogy a „szerencse forgandó” .
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ultraélet
