Egész héten azzal voltunk elfoglalva, hogy minél többen tudjunk eljutni Újkígyósra kocsival. Végül két autóval vágtunk neki a bő félórás útnak. Pistiék később indultak Újkígyósra! Vittük magunkkal a szokásos drapit, zászlókat, pénztárgépszalagokat. Mindenféleképp nagy szurkolásra számítottunk, de ami lett belőle… hát megmondom őszintén, még mi, legelvakultabb MTE-szurkolók sem gondoltuk volna, hogy ekkora élményben lesz részünk.

Kezdésnél majd felrobbant az újkígyósi – a kovácsházihoz nem is mérhető – pálya, és ezzel a mondatomat nem az újkígyósi létesítményt dicsérem!

A meccs közben szórványos volt a szurkolásunk: hajrá MTE, hajrá Kovácsháza és egy párszor ellőttük új rigmusunkat a Kovácsháza ééé óóó léolé nevezetű rigmust is, mindegyik fantasztikusan szólt a mintegy 15-17 összegyűlt kovácsházi torokból. Az első félidő elcsordogált, gólt nem láthattunk!!!

A félidőben mindenki utántöltött és ekkor elkészítettük szurkolói csoportunk első csoportképét is, amelyek teljes harci díszben ábrázolnak minket!

A második félidőhasonló játékot hozott, mint az első, míg nem egy kipattanó lövést Málik Pisti be ne pofozott a hálóba!!! GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓLLLLLLLLLL!!!!Na ekkor aztán mindenki ölelkezett repültek a szalagok, zengtek a dudák és a csatakiáltások!! Ezután Sárközi Laci, szeretett kapusunk percei következtek, fantasztikus védéseivel elkápráztatott minket. Innentől kezdve a meccs lefújásáig végig zúgtak a rigmusok, az egyik véget sem ért már kezdtünk bele a másikba!!! Közben a kispadok másik végéről végig szidtak bennünket újkígyósi nézők, néha visszaszólogattunk, de különösebb figyelmet nem szenteltünk nekik, mi csak leginkább csapatunk biztatásán fáradoztunk!

A meccs lefújása óriási ünneplésnek vette kezdetét, zúgott a SZÉP VOLT FIÚK! És ezután olyan történt, ami eddig még sose kis csoportunk történetében!!! A csapat tagjai kijöttek hozzánk tapsolva - persze ez a cselekvés kölcsönös volt- és együtt ünnepeltük a győzelmet!!!

Miután a fiúk bementek az öltözőbe minket kisebbfajta inzultus ért, ugyanis az újkígyósi „keménylegények” szidtak minket, parasztoztak, és kihívtak minket a pálya elé, hogy intézzük el ott a dolgokat!!! Mi igazából a győzelem mámorában úsztunk és beletörődtünk újkígyósi „barátaink” felettébb entelektuell viselkedésébe! Egyedül Lali volt, aki ki akart állni a maga igazáért, ő neki eme tevékenységét az inge bánta! Na meg persze a mi hangulatunk, hiszen a haza utat így nem ünnepléssel, hanem az újkígyósi „értelmiség” szidásával töltöttük!

Medgyesegyháza után megálltunk egy cigire, és amikor láttuk, hogy közeledik a csapat busza, elővettük zöld fehér lobogóinkat és kellékeinket, és így a közúton is üdvözölhettük csapatunkat, amelynek buszából kilógó ökölbe szorított kezeket láttunk! Ez náluk a győzelem jelét jelentette, remélem!:)